Még az üveghegyen is túl...

Doboz a nosztalgia jegyében

Úgy néz ki, blogbeli aktivitásom a következő időben újra szárnyra kaphat, tekintve, hogy elvesztettem a munkahelyemet - valahogy a nagy magyar káoszban elengedték a kezemet -, lesz időm a műhelyben is dolgozgatni, és az eredményt publikálni itt. Kérdés, hogy miből fogok megélni, de ennek a kérdésnek a megválaszolására valószínűleg nem ez a felület a legalkalmasabb.

A doboz, ami most elkészült, tetszik nekem, ami ugyan nem ritkaság, de bizony gyakran előfordul az is, hogy nem vagyok elégedett a végeredménnyel. Ezt a darabot most egyetlen darab dekupázspapír díszíti, a többi dekoráció egy szilikon nyomóformától származik. Az összhatással, mint mondtam, elégedett vagyok, remélem, nektek is tetszik. A doboz egyébként eladó, ha valakit érdekel, írjon mailt az uvegmadar/kukac/gmail/pont/com-ra.

Eger - dobozok

Nem azért nem írtam a blogba egy ideje, mert lusta vagyok, hanem mert elég sűrűre sikerült ez a "nyár" - nevezzük jobb híján annak ezt az évszakot -, kevés idő jutott alkotásra eddig. Részt vettem azonban Sólyom Gabi kreatív hétvégéjén Egerben, azaz annak fő napján, szombaton, és rengeteget tanultam. Technikákat, ötleteket, alapanyag használatot. Ennek a roppant inspiráló napnak a nyomán készült ez a dobozka.

Még tavaly készült a doboz, kékre festve, lepkés mintával a tetején. Ezt alakítottam most át, gyertyázással, csiszolással, stencilezéssel, antikolással.

Tiffany technikával készült doboz

Így jár az ember, ha két fényképezőgépe van: sose az van nála, amin az a kép van, amit meg akarna mutatni. Merthogy elkészültek a konyhaszekrény betétek, megmutatnám, de a Fuji gépemen van, a táskámban pedig a Canon hever épp. (Mielőtt azt gondolnátok, hogy azt se tudom, hová tegyem a pénzemet, meg hogyan rázzam a rongyot, eloszlatnám a zavart: egyik sem drága darab, de nekem megfelel. Ha profi fotóra van szükségem, megkérem a lányomat.)

Ez a doboz nászajándékba készült a múlt héten. Érdekessége a tetejét képező ún. barokk üveg. Törtem a fejem, hogy a magában is mutatós üveghez milyen nyitási lehetőséget válasszak. Volt otthon gyönyörű achát szeletem, de az soknak bizonyult, és ekkor eszembe jutott, hogy van egy doboz különleges üvegmozaikon, úgyhogy ez lett a megoldás.

Szekrénybetét

Gyors vagyok, mint a villám. Mondjuk magam sem hittem volna, hogy tíz munkaórával elkészítek egy 31x61 centis ajtóbetétet, de tegnap este bár annyira fájt már a derekam, hogy alig éltem, egyszerűen képtelen voltam abbahagyni a forrasztást addig, amíg el nem készültem vele teljesen. Úgyhogy a második betéthez fogok ma hozzákezdeni, remélem, az is ilyen gyorsan elkészül majd.

Levendulás asztali levéltartó és rekeszes doboz

A levendulás trió második darabja.

Repesztő paszta használatával készült, ez adja a fő vonalat a díszítésben. Az élek arany kontúrral való kiemelése és a barnás árnyalás itt most csak kiegészítő szerephez jutottak.

És a sorozat harmadik darabja ez a doboz, amit stencilezéssel díszítettem a repesztés mellett. Mindhárom darab más, mégis remekül simulnak egymáshoz. És mindhárom eladó!:)

Konyhaszekrény betét

Megrendelést kaptam két darab 30x60 centis ajtóbetét elkészítésére. Arra gondoltam, hogy laikusoknak is érdekes lehet, hogyan is készül el egy ilyen munka lépésről lépésre. Úgyhogy fázisfotók és alapszintű magyarázatok várhatóak a napokban.

1. A minta méretre alakítása

2. Az üvegkiválasztása

3. A sablon elkészítése

4. Az üveg méretre vágása

5. Csiszolás

6. Fóliázás

7. Forrasztás

8. A kész munka megtisztítása, patinázása

Kék-fehér dobozka

Ezt a dobozt is szeretem nagyon. Láttam a neten valami hasonlót, a színvilágot egyébként is szeretem - különös tekintettel a kék-fehér porcelánokra -, így nem volt kérdés, hogy készítek egy hasonlót. Ez a kék virágmintás szalvéta amúgy is a szívem csücske.

Az elkészítés menete:

1. A doboz alját, valamint a doboz belsejét lefestettem fényes kék akril festékkel, száradás után smirglivel átcsiszoltam, majd portalanítás után kapott még egy réteg kék festéket.

2. A tetőt fehér akrillal alapoztam, belül is.

3. Bekentem a doboztetőt ragasztóval, hagytam teljesen megszáradni.

4. Felvasaltam a már korábbiakban részletezett módszerrel a tetőre a mintát, az oldalakra is, de oda a szalvéta szélén található sormintát választottam.

5. Akril lakk spray-vel lefújtam a doboz tetejét.

6. A tetőt bekentem egy réteg ragasztóval, amitől az szép fényes lett.

7. 3D-s kék lakkal pöttyöket rajzoltam a tető mintájára, ugyanígy az oldalára is.

8. Az éleket kiemeltem középkék macskaszemmel, a sarkokon kis ívben is vittem fel árnyékolót, ugyanezt tettem a doboz aljával is, de az sajnos nem látszik a fotón.

Ceruzatartó

Hogy ne legyen dögunalmas a sok doboz, mutatok egy ceruzatartót. Készül hozzá még levéltartó és 6 rekeszes doboz is, ugyanezzel a papírral, ugyanilyen repesztő paszta használatával, és az óarany díszítést is becsempészem majd.

Az elkészítés menete:

1. Egy műanyag tányérban összekeverek fényes elefántcsont színű akril festéket ugyanannyi Pentart repesztőpaszta alapozóval.

2. Az eleggyel bekenem a ceruzatartó négy oldalát úgy, hogy minden oldalnál más magasságban kezdem a paszta felvitelét.

3. Amikor megszáradt az alapozás (1 óra kb.), ugyanígy megszínezem az elefántcsont akrillal a repesztőpasztát magát. Spatulával, késsel, de leginkább a mutatóujjammal felhordom az anyagot a felületre, szépen elsimítom mindenhol, hogy egyenletes vastagságú legyen. Hagyom megszáradni. Száradás közben előtünedeznek a repedések. (Imádom nézni!)

4. Lemérem a ceruzatartó szélességét, és vágok a dekupázs papírból egy ilyen szélességű csíkot. Kitalálom, melyik oldalra milyen motívum kerüljön, és leszabom a papírt,

5. Egy pillanatra vízbe mártom a papírdarabokat, és az előzetesen megragasztózott felületre simítom. Ugyanígy járok el mind a négy oldalon.

6. Lekenem a teljes felületet ragasztóval.

7. A papír teljes száradása után óarany akrillal megfestem a ceruzatartó alsó, néhány milliméteres alsó és felső peremét, valamint a talpat, vékony vonallal körbefestem a repesztett rész és a papír találkozását is.

8. Sötétbarna macskaszem szivaccsal kiemelem az éleket.

9. DecorFin üvegkontúr segítségével még jobban kihangsúlyozom a papír és a repesztett rész találkozását egy pötty sorral.

Nemsokára mutatom a szett többi tagját is.

Esküvői doboz

El se hinnétek, mennyi munka volt ezzel a dobozzal. Különösen úgy, hogy az egyik elképzelésem - miszerint az alsó részét pókhálószerűen megrepesztem kétkomponensű repesztővel, és a repedéseket ezüst patinával emelem ki - csúnyán befuccsolt, és a doboz úgy nézett ki, mintha a frissen felöltözött, habos-babos ruhás menyasszony meghempergőzött volna egy ótvaros nagy sártócsában. Így aztán több réteg fehér akrilra volt szükség, hogy a fiaskó nyomai láthatatlanok legyenek.

Munkamenet:

1. A doboz belsejét fehér akrillal kifestettem

2. A fedélbe beleszabtam egy darab csipke mintájú papírt, beleragasztottam.

3. Óarany zsinórral díszítettem a tető belső éleit.

4. A doboz tetejére kiszabtam a csipke hatású papírt (ez egyébként könyvkötésre alkalmas papír, isteni vele dolgozni), felragasztottam.

5. A tető oldalsó éleit is beborítottam.

6. Az óarany színű papírból kiszabtam a ferde csíkot, felragasztottam.

7. A doboztetőt dekupázs ragasztóval lekentem.

8. Felragasztottam a jegygyűrűs díszt.

9. Ezüst színű üvegkontúrral a csík mentén apró pöttyökkel díszítettem a tetőt.

10. Óarany festék és egy megfelelő méretű stencil segítségével a doboz elülső oldalára felkerült a minta.

11. A doboz alját is dekupázs ragasztóval finiseltem.

12. Amennyiben vevő jelentkezik a dobozért, ugyanilyen óarany festékkel kerül az esküvő dátuma a doboz fedelére, a gyűrűkkel szemközti oldalra.

Magyarul: a doboz eladó:)

Doboz doboz hátán

Május 29-én, vasárnap remek kis rendezvény lesz Szigetmonostoron, a Rosinante Fogadóban. Egyfelől arra biztatnék minden olvasómat, hogy terjessze a hírt, és ha ideje engedi, jöjjön ki a Szentendrei-szigetre, garantáltan jól fogja magát érezni. Másrészt pedig megmutatnám, milyen tárgyakkal készülök megtölteni immár másodszor az ottani standomat.

Aktuális kedvencem, a párizsi doboz:

Az elkészítés módja:

1. A fadobozt fehér akrilfestékkel kívül-belül lealapoztam.

Hasznos, ha előzőleg eltávolítjuk a csatot és a zsanérokat. A kis csavarokat gondosan rakjuk el, lélekölő tevékenység négykézláb keresni a műhely padlóján őket...

ívül nem kell olyan alaposan, hisz az alapozás funkciója itt csak annyi, hogy a szalvéta színei szépen érvényesüljenek. Belül azonban gondosan fessük ki, hiszen igen fontos, hogy a doboz ne csak kívül, de belül is szép legyen.

2. A szalvétát vasalásos technikával rögzítsük a dobozra.

Vagyis a dobozra vigyük fel a ragasztót, és hagyjuk teljesen megszáradni. Majd a szalvéta motívumot helyezzük el a doboz oldalán, tegyünk rá egy zsírpapírt, és a közepesnél valamivel melegebb vasalóval simítsuk át.

3. A szalvéta fölösleges részeit a doboz élei mentén egy ecset segítségével nedvesítsük meg, és óvatos mozdulatokkal a túllógó nedves darabokat távolítsuk el a dobozról.

4. Csiszoló szivacs - vagy finom smirgli - segítségével sorjázzuk le az éleket.

5. Oldószeres, színtelen akril lakkal egyenletesen fújjuk le a dobozt.

Ezzel megakadályozzuk, hogy a szalvéta felázzon, ráncolódjon, púposodjon.

6. Ha fényes felületet szeretnénk, most jött el az ideje, hogy a vízhatlanná tett felületet lelakkozzuk.

Használhatunk matt, illetve magas fényű lakkot is, de vannak olyan decoupage ragasztók is, amelyek szép fényt adnak a felületnek.

7. Az éleket emeljük ki egy kis kréta vagy tintapárna segítségével.

Én ilyet használok különböző színekben:

8. Szereljük vissza a zsanérokat és a csatot.

Tányér dszítése dekupázs technikával

Talán a húsvéti ünnepek előtt-alatt, a tavaszi szünetben van annyi szabadidőnk, hogy készítsünk néhány dísztárgyat, akár gyermekeinket is bevonva a műveletbe, hiszen nem túl bonyolult technikáról van szó.

Szükséges anyagok:

Átlátszó üvegtányér
Dekupázs ragaszó, mely átlátszóra szárad
Szalvéta
Egy vastagabb és egy vékony ecset
Szivacsecset
Vizes tál
Akril festékek a szalvéta színéhez igazodva, 2-3 féle
Akril spray

1. Először mossuk el mosószerrel, forró vízben a tányért, szárítsuk meg alaposan.

2. A kiválasztott szalvétából tépkedjük ki a mintát, amelyet a tányéron szeretnénk viszontlátni. Használjuk a körmünket, egyik kezünkkel fogjunk rá a mintára belülről, másuk kezünk körmével pedig apró mozdulatokkal, óvatosan haladva segítsünk a tépésben.

3. Válasszuk le a szalvéta színes rétegét, a másik kettőre nem lesz szükségünk

4. Kenjük le a ragasztóval a tányér hátulját. Használjunk széles, lapos ecsetet, és ügyeljünk rá, hogy mindenütt befedje a tányért a  ragasztó, majd várjunk néhány percet, hogy megszikkadjon. Nem kell száraznak lennie.

5. Helyezzük a tányér aljára a szalvétát, színével lefelé. Óvatos mozdulatokkal, esetleg egy száraz, puha ecsettel simítsuk oda a felülethez, belülről kifelé simogassuk ki a szalvéta alól a levegőbuborékokat.

6. Kenjük le az egész tányért ismét ragasztóval, de vigyázzunk, nehogy elszakítsuk a szalvétát. Hagyjuk megszáradni a tányért. Ezen a képen látható, hogy a tányér bal szélén már szárad a ragasztó, kezd átlátszóvá válni.

7. Fehér akril festékkel, vékony ecsettel fessük le a mintát, hogy kiemeljük a színeit. Ügyeljünk a körvonalaknál, hogy ne fessünk ki a mintából.

8. Amikor a fehér akril megszáradt, vegyük elő a szalvéta színéhez illően kiválasztott, háttérnek szánt festékeket, esetünkben a sárgát és a fehéret. Keverjünk ki olyan árnyalatokat, melyeknél elérhetjük a színátmenetet. A szivacsecsettel kezdjük el tupfolni először a világosabb színt, körbe a minta mentén. Utána a sötétebb árnyalatokkal haladjunk a tányér széle felé.

9. Ha elkészültünk, az akril spray-vel – esetünkben fehérrel, de tulajdonképpen mindegy, milyen színűt használunk, már nem fog átlátszani a tányér – fújjuk le kétszer a tányér hátulját. Ezzel elérjük, hogy ha bő vízben áztatni, mosogatni nem is tanácsos a tányért, de egy könnyed elmosást kibír.

És egy kimondottan húsvéti mintás tányér, nagy kedvencem:

Kövek és húsvét

Szeretem a húsvétot, és felőlem akár lehetne hosszabb ünnep is. Mire feldíszítem a tojásfát, már szedhetem is le. Az idei húsvétot megelőző napokat Surányban töltöttem a barátaimmal, és egy Suzuki csomagtartóját sikerült telepakolni mindenféle, kreatívkodáshoz nélkülözhetetlen anyaggal: dobozokkal, tojásokkal, festékekkel, ragasztóval, szalvétákkal, és egyéb kellékkel. Készült egy kicsit más színű indiai doboz, és szedtünk a Duna-parton remek köveket, amiket legott fel is díszítettünk.

Ezt a nyulasat én csináltam, imádni való! A hátulját fűzöld akrillal festettem le, ez a képen kevéssé látszik.

l

Ezzel a hajós kővel kevésbé vagyok elégedett, sikerült a tengerparti üdülőhelyek bazársorán kapható giccsek hangulatát rávarázsolnom. Pedig jól indult...

A legnagyobb élmény a hétvégében az volt, hogy két barátomat is sikerült megfertőzni az alkotás örömével, ők is vadul alapoztak, ragasztottak, vágtak, téptek.

Indiai ékszertartó doboz

Bronz akrillal festve az alja, rajta egész szalvéta vasalós technikával, a minta darabjai arany üvegkontúrral kiemelve. Az oldalán visszatér a kék elefántos minta.

Vasalásos technika: egész szalvétákat nagy felületre legjobb ezzel a módszerrel felvinni. A felületet bekenjük decoupage ragasztóval, ügyelve arra, hogy mindenhová bőven jusson a ragasztóból. Teljesen megszárítjuk, majd a szalvéta felső, mintás rétegét ráhelyezzük a dobozra. Érdemes odafigyelni rá, hogy a minta hangsúlyos elemei ne csorbuljanak egyik szélen sem. Zsírpapírt terítünk a szalvétára, és meleg vasalóval rávasaljuk a szalvétát a fára. Elégséges, ha 3-4 másodpercig simítjuk a meleg vasalóval a szalvétát. Ha jól dolgoztunk, a ragasztó mindenhol felmelegszik, a szalvéta pedig gyűrődés nélkül tapad a felületre. Ezután oldószeres akril lakkal fújjuk le a szalvétát 2-3 rétegben. Ez vízállóvá teszi, és ha szükségesnek találjuk, ekkor már rámehetünk ecsettel és fényes lakkal is, annak a veszélye nélkül, hogy a szalvéta felázik és elszakad.

Csak egy kő

Igen, lehetne mondani, hogy csak egy kő. De azt a "csak"-ot mégis el kéne hagyni. Egy ideje gyűjtöm a tenyérnyi, lapos köveket, mert gyönyörűen lehet rá festeni. De a decoupage technika is nagyon alkalmas a díszítésére. Ez a kő használható nyáron a kertben, nehezéknek az asztalterítőre, hogy ne fújja el a szél, de szép dísze lehet a terasznak is.

Ezt a szépséges darabot mosonmagyaróvári barátaimtól kaptam, és tegnap egy hirtelen gondolattól vezérelve ezt a szalvétát választottam, hogy felöltöztessem őkelmét. Kivágtam a szalvétából azokat a motívumokat, amelyek alkalmasnak mutatkoztak, egyenként felragasztottam a kőre hagymányos decoupage ragasztóval. A kő alját fekete akrillal festettem meg, végül pedig a kínai lakkdobozok mintájára magasfényű akril lakkal vontam be a követ. Még a műhelyben szárad, de hamarosan kikerül az erkélyre.

Dobozok, tanfolyam, miegymás

Hát kérem szépen, lezajlott a héten mindkét tojásmozaikos tanfolyam. Nem mondom, hogy nem szorongtam amiatt, hogy a mégsem új, ámde régi, kicsi műhelyben hogy fog elférni annyi ember, amennyit az új, nagy műhelybe terveztem, azon is paráztam szolidan, hogy majd biztos azt fogják mondani, hogy átvertem őket, és ekkora helyen nem lehet egy gombostűt se leejteni, nemhogy tojásmozaikolni... de mindez nem történt meg. Volt viszont jó hangulat, elmélyült rakosgatás, sütizés, nevetgélés. Egyszóval szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, és bár Évával egyáltalán nem tudtunk leülni, én ezt a magam részéről cseppet sem bántam.

Nézzétek, ez volt a keddi csapat termése. A csütörtöki csapatét nem tudtam lefotózni, mert nem voltam elég szemfüles.

A feladat egy 12x12 cm-es papírmasé doboz tetejének saját tervezésű mintával történő kirakása volt. Sajnos a három óra nem mindenkinek volt elegendő ahhoz, hogy egy doboztető elkészüljön, bár ez nyilván mintafüggő volt. Tulajdonképpen a tojásmozaiknak túl sok mesterfogása nincs, kell hozzá azonban az átlagnál nagyobb adag türelem és kitartás, de ezzel itt a tanfolyamon mindenki rendelkezett. Én magam is szerelmesévé váltam a dolognak, bőszen gyűjtöm a nyers tojások héját, a tojásfestéket, és hétfőn első dolgom lesz ruhafestéket is beszerezni.

Lepkenyertes:)

Előző posztomban felemlegettem egy közmondást, ami nem túl szalonképes, a tojásmozaikos tanfolyamra azonban elég jól illik. Érzékeny lelkűek most fordítsák el a fejüket, de úgy hangzik, hogy "finggal nem lehet tojást festeni":)

Az üveglepkét Guzsaly Katalin nyerte helyes megfestésével, gratulálok!:)

#27

Sajnos azt a közmondást, ami először eszembe jutott a tojásról, nem adhatom a poszt címének, mert vulgáris. Engem ugyan nem zavarna, de gondolnom kell arra a másfél ezer emberre, akik ezt a blogot olvassák naponta, talán nekik nem tetszene...

De vágjunk a közepébe!

A képeket a http://rakom.freeblog.hu-ról kölcsönöztem

Ezeket a tojás mozaikkal díszített teás dobozokat Puskás Éva barátném készítette. Talán nem kéri ki magának a titulust:) A londoni látképpel díszítettet éppen nekem. Évával régen ismerjük egymást, szerintem 2000 óta biztosan. Ő is sokáig foglalkozott üvegfestéssel, de aztán a mozaikozás lett az a technika, amibe végérvényesen beleszeretett.

Április 12-én, kedden 17-20 óráig Éva tojás mozaik tanfolyamot tart zuglói műhelyemben, ahol a tojáshéjjal való dekorálás minden csínját-bínját megmutatja. A dekorálandó dobozt, a tojáshéjat, az akrilfestéket és kontúrt, valamint a ragasztót mi adjuk, tőled pedig kérünk 3.000 forintot azért, hogy három óra alatt elsajátíts egy remek technikát, megismerj két jó kedélyű tanfolyamvezetőt, és hazavigyél egy magad által dekorált dobozt. És hogy a gasztronómia is képviselve legyen, sütök valami jó kis kekszet, amit egy teával jól elfogyasztunk. Szerintem isteni biznisz!

További információk és jelentkezés a peva525kukacfreemailponthu email címen.

Szeretettel várjuk jelentkezésedet!

Azok között pedig, akik elküldik az uvegmadar-kukac-gmail-pont-com címre azt a közmondást, melyet vulgárisnak ítéltem meg, hogy a posztnak címet adjak, és el is találja azt, egy tiffany lepkét sorsolok ki.

Új műhely

Körülbelül egy éve már, hogy zuglói műhelyem bérleti díjának kifizetése problémát jelent. Sajnos az a helyzet, hogy hónapok telnek úgy el, hogy nem keresem meg az árát, és a főállásomból származó jövedelmem egy tekintélyes részét vagyok kénytelen bérleti díjra fordítani, ami hovatovább egyenlő mértékű egy autó havi lízing díjával. Ez a példa csak azért jutott eszembe, mert most márciusban lesz az autónk 13 éves, és meg kell mondjam, szegény öreg jószág igencsak kiszolgálta az idejét... előbb-utóbb (inkább előbb...) cserére szorul, miközben én az erre költhető pénzt mindenféle bérleti díjakra tapsolom el.

Többször megfordult már a fejemben, hogy felszámolom a helyiséget, de a lelkem szakad bele még a gondolatába is. Annyira jól belaktam... olyan sok mindennek van ott helye... és van néhány munka, amit el se tudnék vállalni, ha nem lenne a műhely. Nem utolsó sorban pedig imádok ott molyolni, dolgozni, az a 18 négyzetméter nagyon fontos nekem.

Áthidaló megoldásként a társasház, melyben lakom, felajánlott egy másik üzletet, ami bár nagyobb, mint a másik, mégis olcsóbb speciális adottságai miatt. Arra gondoltam, hogy miután két külön helyiségből áll, miért ne lehetne az egyiket egy közösségi összejövetelekre szolgáló hellyé alakítani? Tarthatnának ott tanfolyamokat, baráti-szakmai összejöveteleket más kézműves ágak képviselői, patchworkösök, mozaikosok, festők, de felőlem bélyeg- és lepkegyűjtők is.

Kérlek benneteket, ha olvassátok a posztot, terjesszétek a hírt, mert javíthatatlan optimista vagyok, és hiszem, hogy a helyzetre van megoldás, csak meg kell keresni.

Kiállítás

A hétvégén különleges programom van, részt veszek ugyanis a Lakáskultra élőben című kiállításon. Felkértek, hogy tartsak üvegfestő bemutatót, jelentsen ez bármit is. Aztán a dolog alakult a napok során, az lett a vége, hogy kaptam két négyzetméternyi helyet, ahol az érdeklődőknek megmutathatom az üvegfestés mikéntjét, és akit érdekel a dolog, ki is próbálhatja.

Az bőven megérne egy posztot, hogy mit gondol egy kiállításszervező cég, amikor felajánlja a helyet - áramot, asztalt, széket nem ad, mindösszesen két négyzetméternyi pucér betont biztosít -, de azt kiköti, hogy a próbálkozóktól nem kérhetek az anyagköltség fejében pénzt. És azt gondolja, hogy majd én veszek saját pénzen üveget, festéket, kontúrt, és feláldozok az életemből minimum 16 órát azért, hogy a kiállítás egy ilyen programmal is eldicsekedhessen. Ezt a posztot azonban én nem tudom megírni, tekintve, hogy nem vagyok kiállításszervező cég...

Azt gondoltam a kiállításra készülve, hogy majd felnőtteknek fogok tanácsokat adni, de összesen talán ha három felnőtt ült le az asztalhoz, a többi gyerekecske volt. Nagyon helyesek, lelkesek, érdeklődőek mind. Némely anyuka azonban klinikai eset, de egy kivétellel képes voltam tartani a számat és nem szóltam semmit.

Viszont azt hiszem, találtam a tömegben egy kislányt, 11 éves, hihetetlen jó fej, ügyesen bánik az eszközökkel, vannak saját ötletei, szóval nagyon rendben van. Megkértem a papáját, ha mód és lehetőség van, szívesen foglalkoznék a lányával, örülnék, ha néha láthatnám a műhelyben. Furcsa ez... én úgy általánosságban nem vagyok elvakul gyerek fan, de ez a kislány valamit megérintett bennem. Egyrészt azt éreztem, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyok vele, másrészt meg feltámadt bennem egy érzés, hogy nem akarom őt szem elől téveszteni. Értem én ezt?

Újabb doboz

Ez a doboz más, mint a többi. Kitaláljátok, hogy miben?